A világosi fegyverletétel után közvetlenül nyíltan nem lehetett emlékezni a 48-as hősökre. Erdélyi Ferenc református lelkész kezdeményezésére egy lelkes hazafi, a gödöllői Horváth Ferenc 1861-ben – ebben a kiegyezést megelőző veszélyes évek egyikében – síremléket állíttatott a református temetőben még megmaradt sírhalmok közé. A kőből faragott emlékoszlopra márványtábla került a következő szöveggel:

 „Az 1848-49-iki viharos időben a honért dicsőn elvérzett honvédek e sírokban porlanak s kiknek örök tisztelet jeléül e sírkövet emelteté Horváth Ferenc Gedellőn szeptember 28-án 1861.”

 A síremlék avatása akkor, a visszatérő önkényuralom idején felért egy tüntetéssel. Büntetésül újra osztrák katonaságot szállásoltak be a rebellis Gödöllőre, de az elöljáróság küldöttsége elérte, hogy a hírhedt Pálffy Móricz helytartó személyesen jött ki az ügyet megvizsgálni. Pálffy magához rendelte Erdélyi Ferenc református lelkészt, együtt mentek ki a temetőbe, hogy megnézzék, honvéd-emlékmű létesült-e vagy nem?

Ekkor hangzott el Erdélyi Ferenc frappáns válasza:

„Ha gróf Pálffy, a vitéz és magyar Pálffyak utódja kérdezi, akkor azt mondom, itt honvédsír van, ha az a Pálffy kérdezi, aki nem ősei története szerint él, annak azt mondom, itt muszkák nyugosznak.”

A bátor kiállás hatására az osztrák katonaságot visszavonták Gödöllőről.

Az emlékmű 30 év múlva már csak düledező kőoszlop volt, a márványtábla is eltűnt róla. Az Iparosifjak felújították, átalakították ugyan – amint ezt egy kis fémtábla a mai napig is jelzi – de az emlékmű már nem volt méltó ’48 szelleméhez. Ekkor határozták el, hogy egy díszes és méltó szobrot állítanak a temetőben.

Az 1889-ben létrehozott Honvédszobor Bizottság a szobor felállításának költségeit „Kegyeleti Album” megjelentetésével, árusításával, valamint adományok gyűjtésével kívánták fedezni az új szoborhoz szükséges költségeket. A kezdeményezés rövidesen elhalt.

1898 márciusában létrejött a Gödöllői Szoborbizottság, ami újra magasba emelte a szoborállítás ügyének zászlaját. Az Erzsébet királyné Szállodában jótékonysági bált rendeztek. A befolyó összeget a szobor felállításába fektették.

Az emlékmű alapját Almási Balogh Lóránd budapesti műépítész készítette, a szabadságharc emlékszobrát pedig Szász Gyula szobrászművész, akik hazafiúi lelkesedésből, ingyen végezték munkájukat. A szobor talapzatára Erdélyi Zoltán költő és Nagy György újságíró költeményeiből kiválasztott rövid versrészletek kerültek fel. A 12 tömegsírban nyugvó 314 honvéd maradványait exhumálták, és két új tömegsírban helyezték el. A két tömegsírra közös sírhalmot emeltek, és ennek tetejére került Szász Gyula szobra, az ágyúra roskadó, kezében lefelé fordított zászlót tartó nőalak a gyászoló magyar nemzetet jelképezi.

A talap jobb mezőjében felirat: „Az issaszegi csatában megsebesült/ és Gödöllőn elvérzett hős honvédek/ emlékének emelte a kegyelet.”

Az emlékműhöz tartozott a szobor két oldalán elhelyezett 3-3 honvédsír, egyszerű keresztjein az „1848-as honvédek” felirat állt. Ezeket ma már méltó módon, „Ismeretlen honvéd” felirattal láthatjuk.

A már említett „Kegyelet” c. albumban van egy vers Dalmady Győzőtől, akinek utca viseli nevét az Alvégben. Ebből kiragadott gondolatokkal adózzunk a hős honvédek emlékének!

„Szabadságért harcoltanak,

életüket áldozták.

Legnehezebb napjaiban

Szerették a hazát.

– Sírjaikra falusi lány

koszorút hoz. Minek?

Koszorú az erdő maga

Zöld, mint a kikelet. –

Ültethetne a kegyelet

Tölgyek helyett babért

Az sem volna elég az ő

Feláldozásukért.”

Összeállította: Szlávik Jánosné elnök, a GKKBE elnöke