Isaszegi Települési Értéktár

Keresés
NKA_csak_logo

ISASZEGI TELEPÜLÉSI ÉRTÉKTÁR

Épített környezetünk
Isaszeg település értéktárba vett épületei
Emlékhelyeink
Isaszeg település értéktárba vett emlékhelyei
Hagyományőrzés
Isaszeg település értéktárba vett hagyományai
Kulturális örökségeink
Isaszeg település értéktárba vett kulturális örökségei

Isaszegi Tőzeges - Isaszeg természeti környezete 2

Az ITÉB 2019. január 24-én megtartott ülésén került felvételre az Isaszegi Települési Értéktárba Isaszeg Természeti Környezete kategóriába az
Isaszeg természeti környezete 2. – Isaszegi Tőzeges

Megosztom

Az isaszegi Tőzeges az Európa-szerte erősen pusztuló lápi vegetáció egy jelentős mértékben károsodott reprezentánsa, amely rossz természetvédelmi állapota ellenére is számos védett növényés állatfaj élőhelye napjainkban is. Emellett a lápi jelleg a területen még számos abiotikus paraméterében jelen van, és emiatt, valamint meglévő természetes fajkészlete miatt a hosszú ideje napirenden tartott Rákos-patak revitalizációs program egyik kiinduló pontja lehet.

A Tőzeges Isaszeg város nyugati részének külterületén, de a belterülettel közvetlenül érintkezve
helyezkedik el. Jogi helyzetét tekintve helyi védett terület, de a terület számos helyrajzi száma az
1996. évi LIII. törvény (Törvény a természet védelméről) alapján Isaszegi Tőzeges néven ún. ex lege országos jelentőségű természetvédelmi terület is.
A területet a Rákos-mente növényzetére egykor jellemző fajgazdag lápi vegetáció borította. Különösen értékes volt az itt megtalálható tőzegpáfrányos égerláp, melyről az 1930-as, majd 1950-
60-as években számos botanikai közlemény is napvilágot látott, főleg az akkori Gödöllői Agrártudományi Egyetem kutatóinak tollából. A lápok rendkívül sérülékeny élőhelyek, napjainkra főként Nyugat- és Észak-Európában láthatóak szép állományaik, de Európa szerte erősen veszélyeztetett élőhelyeknek minősülnek. Sajnos ez a hazai lápokra is igaz, legtöbb állományuk nagyrészt degradálódott, vagy megsemmisült. A múlt század elején Rákos-patak mentén a Gödöllőszadai forrásvidéktől egészen a mai Rákosig lápvidék terült el, melynek számos emblematikus faja azóta véglegesen eltűnt területünkről (pl. vidrafű, rákosi vipera). Létezett egy bennszülött pázsitfűfajunk, a magyar mézpázsit (Puccinellia pannonica), melynek teljes állománya a Rákosmentéről volt ismert, így ez a faj mára világszerte kipusztultként van nyilvántartva.

A lápok speciális élőhelyi igénye (tápanyagban szegény víz, az év nagy részében állandó vízborítás, vagy legalább magas talajvízállás) a talajban nagymértékű tőzeg felhalmozódást eredményezett (az állandó vízborítás miatt a lebomlási folyamatok oxigénmentes környezetben zajlanak). Ez a tőzegvagyon már a XX. század elején kitermelés alatt állt, és az 1980-as években fejeződött be. Ennek eredményeként a lápi vegetáció jó részét elbányászták, és ez az 1960-as években végrehajtott mederrendezési-szabályozási munkákkal, majd a 80-as években kiépítésre kerülő szennyvíztisztító rendszerek beüzemelésével együttesen eredményezte a végső csapást az élőhelyre. A kibocsátott tisztított szennyvíz minősége ugyanis már az akkori kibocsátási határértékeknek sem felelt meg, és a tápanyagban túlterhelt víz, valamint az egykori Rákos-patak árterek szárazra kerülése fokozatosan eredményezte a specialista lápi növényfajok eltűnését. Az 1990-es években még jelen volt számos védett lápi növényfaj, így megemlíthető a széles levelű gyapjúsás (Eriophorum latifolium), vagy a villás sás (Carex pseudocyperus) jelenléte a tavak környékén. Napjainkban a vízrendszerbe kerülő nagy mennyiségű, erősen eutróf víz a vegetáció gyomosodását idézte elő. A patak alsó részén lévő tó körül keskeny nádszegély található, míg a két felső horgásztó körül a horgászati célú hasznosítás, és a növényevő amur betelepítése miatt már nád sem igen található a tavak körül. Az egykori égerláp hírmondójaként az ilkamajori területrészen két égerfa még látható, de a láperdő eltűnt, helyette másodlagos rekettyefüzes-szürkenyaras cserjés látható. A rekettyések talaján helyenként magas sásosok, sok helyen az idegenhonos és invazív magas aranyvessző (Solidago gigantea) állományai láthatók. Az egykori lápvegetáció hírmondói ezek, és a talaj is sok helyen megremeg a lépések súlya alatt, ami jelzi, hogy a felhalmozódott tőzegkészlet maradványai helyenként megvannak még. 

A lápi állatvilág jórészt eltűnt a területről, de a Gödöllői-dombságban csak két helyről ismert mocsári béka (Rana arvalis) egyik élőhelye ez a terület.

A terület védett növényfajai:

  • bugás sás (Carex paniculata)
  • lápi sás (Carex davalliana)
  • buglyos szegfű (Dianthus suberbus)
  • széleslevelű gyapjúsás (Eriophorum latifolium)
  • Hússzínű ujjaskosbor (Dactylorhiza incarnata)
  • budai imola (Centaurea scabiosa ssp. Sadleriana)

További cikkek, linkek a témával kapcsolatban:

error: Kérjük ne másolja, inkább keressen fel Kapcsolataink egyikén!!