Az ITÉB 2020. március 31-én megtartott ülésén került felvételre az Isaszegi Települési Értéktárba a Kulturális örökség (népművészet) kategóriába
Reitmayer József és Surman István fafaragók munkássága
Ide kattintva tölthető le az értéktári javaslat.
Ajánlója: Verseczkyné Sziki Éva
Két népi fafaragó nevét kell megemlítenünk, akik egyszerű, igazi népművészeti tehetséggel formálták meg szemet-lelket gyönyörködtető alkotásaikat.
Reitmayer József (1912 Marcali -1980) Isaszeg Szentgyörgypusztáról. ..Paraszti hagyományokat őrző munkáscsaládból származik. Eredeti foglalkozása cipész volt. Sokféle foglalkozásra kényszerítette rá az élet: volt kisipari- és gyári munkás, napszámos. Életének utolsó negyed századát paraszti munkával töltötte Isaszegen, a termelőszövetkezetben. 1972-ben kezdett faragni. A kemény fafajtákat kedvelte, elsősorban a vadkörtét. Fafaragásai egy hajdanvolt népi életformát idéznek, azért hogy az utódok lássák: ”hogyan éltünk, hogyan küszködtünk”. Paraszt- és kézműves figuráit csaknem mindig szerszámmal a kézben vagy munka közben ábrázolja. Kiállításai: 1976. Gödöllői Agrártudományi Egyetem, 1980.Aszód, Petőfi Múzeum.
A népi kultúra hagyományainak megőrzése, általuk a népi élet mindennapjainak bemutatása.
Surman István (1935-2015) eredetileg esztergályos volt. 1935—ben született Isaszegen, földműves és vasutas családból származik. Gyermekkorában a fűzfa síp, ostornyél, gubacspipa faragása szórakoztatta. Agancsból kézzel faragott csúzlit is. A fafaragást 1961-ben kezdte el: találkozott egy olyan emberrel, aki őszibarackmagokból különböző állatokat faragott. Attól kezdve Ő is elkezdett faragni ezekből strandon, otthon, mindenütt, különböző tárgyakat pl. nyakláncokat készített belőlük. Ismerősei unszolására kezdett el alkotni fákból. A dió- tölgy- és körtefa keltette fel érdeklődét és azokból készített figurákat. Az anyagok természetes szépsége, erezete, mintázata, különösen a diófáé ejtette ámulatba. ”Minden fa követel, minden munka követel. Ez szentírás nálam. Ha az általa követelt igényt nem adjuk meg, a munka büntet. Ami megtetszett egyszer a szememnek, az megmaradt a fejemben. Akkor már könnyű volt, mert csak a felesleget kellett lefaragni a fáról. A témát nem kerestem, hanem megláttam, hogy abból ezt tudom megcsinálni. Benne van a fában. Látom, hogy mit kell elvenni, csak el kell venni” – vallotta. Szórakozásból csinálta, mert nem volt kötelező semmi, még az ágyban is, alvás helyett. Állítása szerint a legnehezebb a „Locsolkodás” és a „Honvédszobor” c. alkotások kifaragása volt. Négy kopjafája közül az egyik a Falumúzeum kertjében látható. Ez volt az utolsó munkája. A többi a Szoborhegyen , az Öregtemplom előtt és a Honvédsíroknál látható.
A Falumúzeumban háromszor volt kiállítása(1985, 1996, 2012).Három fő téma köré sorolhatók fafaragásai: hazafias ( Honvédszobor), népi életképek (Fejő asszony, Hortobágy, Húsvéti locsolkodás) és vallási témájúak.
2022 Minden jog fenntartva – Készült Isaszeg Népi Hagyományai Alapítvány megbízásából. – Készítette: PiCi Shop Számítástechnika
