ISASZEGI TELEPÜLÉSI ÉRTÉKTÁR

Magdi néni jómódú polgári családból származott. 1900.augusztus 29-én-ban Budapesten született. A Sas-hegyen volt villájuk. Itt töltötte boldog gyermek-és ifjú éveit. Édesapja a Singer és Wolfner kiadóvállalat jogásza volt. A kisleány személyesen ismerte a korszak magyar irodalmának és művész társadalmának jeleseit. 1914 őszén emlékkönyvet kapott. Albumába nem iskolás leánytársai bejegyzéseit kezdte gyűjteni, hanem az édesapja által megismert művészeket, írókat kérte meg emléksorok írására.

Az album 41 bejegyzést tartalmaz. Az első: Krúdy Gyula 1914. november 5-i sorai: Mindig a szívére hallgasson , Kisasszony. Ez a legdrágább , de legnemesebb tékozlás.”1914-ből még 3 datált bejegyzés található az emlékkönyvben:

1914. november 17.:E nagy és nehéz esztendőben írom emlékül e sorokat,Magyarnak lenni mindig nehéz volt, most a legnehezebb, s adja Isten, hogy legdicsőségesebb legyen”(Gaál Mózes)

1914.november 21.:Ami a férfinál a bátorság, az a nőnél az irgalmasság”(Herczeg Ferenc)

1914.december 9.:”Kis sorokat e nagy időkben? Nagy kívánság egy kislánytól. Boldogság a szív
békéje, legyen Békében nagyon boldog.”(Vándor Iván)

A következő évben, 1915-ben további tíz datált bejegyzés gazdagítja az albumot. Szerepelnek évszám nélküli bejegyzések is, valószínű – Magdi néni is így emlékezett vissza-, hogy az első két évben 26 bejegyzés született. Olvashatjuk az albumban Lyka Károly, Emőd Tamás Gábor Andor,Sas Ede, Szederkényi Anna, Franyó Zoltán, Táboriné Tutsek Anna, Szomaházy, Havas István, Zilahy Lajos, Lovik Károly, Gárdonyi Géza,Balla Ignác sorait is. Báró Mednyánszky László festő és Móricz Zsigmond autogramját jegyezte be, Mühlbeck Károly festő, grafikus pedig három rajzot készített az albumba. 

Az első két esztendő bejegyzéseinek témái:a női erények („Jónak lenni a legjobb üzleti befektettetés az életben”(Lovik Károly), 1915.ápr. )és a háború („Most férfiak írnak emléksorokat-vérrel…És mi nők? Könnyel és hittel…”(Szederkényi Anna). A kislányhoz talán jobban illő, oldottabb, tréfás-humoroshang alig bukkan fel („Emlékkönyvbe írni: feladatnak zordon,/Mégis, meg nem riaszt engem,/Szerencsére a zsebemben/Ezt a kicsi verset mindig késen hordom” )Gábor Andor, 2015. aug.31.)

Dingha Magda 1919-ben beiratkozott a Pázpány Péter Tudományegyetemre és művészettörténész végzettséget szerzett. Egyetemi évei alatt újra előkerült az emlékkönyve.1920-ban a népszerű író, Sidney Carton (Rozsnyai Kálmán) jegyezte be:”Ahogy a nap színt ad a világnak, úgy ad színt az életnek a művészet!” Magdi néni egyetemi évei alatt ismerkedett meg Imaoka Dsuicsiro, japán diákkal, akit maguk között csak „Gyuri”-nak hívtak. Az ismeretségből hosszan tartó barátság szövődött. Ennek egyik emléke Imaoka kuriózum értékű , japán nyelvű bejegyzése az albumba. 

Férjhez menetele után szép, élményekben gazdag életet élt , magas minisztériumi hivatalt betöltő férjével. Sajnos gyermekük nem született.1945 után élete szomorú fordulatot vett. Férje tragikus halála után csapások sora érte. 

Az 1950-es évek elején az Alföld egy kis falujába telepítették ki, ahová csak a legminimálisabb holmiját vihette magával, emlékkönyvétől azonban itt sem vált meg. A kitelepítés évei alatt két vallásos tárgyú rajz került az albumba. Az egyik egy paraszti ruhába öltözött angyalkát ábrázol egy szomorú, üres szobában, ahogy meghozza a kitelepítetteknek a karácsonyfát, a másik a kényszermunkát végző kitelepítettek megsegítésére megjelenő Jézust, ehhez szöveg is tartozik: ”Ó, emlékezz meg Uram, hogy mi történik velünk! A gyalázatot tekintsd meg, mellyel most illettettünk.”(Jeremiás sir.3:). A bejegyzések 1953-ból valók.

A kitelepítést követően Magdi néni nem térhetett vissza a fővárosba, villájukat államosították. Volt
házmesterük embersége segítette: az 54 éves asszony nagybeteg, nyolcvanhoz közeledő édesanyjával egy isaszegi parasztházban kapott menedéket. Így életének második felét itt élte le.

Az emlékkönyv ide is hűségesen elkísérte, és a ’80-as években újra használatba került.1982-ben egy régi barátnője kezdte el az újabb bejegyzések sorát. 1983-ban a kitelepítés alatt megismert és most felnőtt családapaként Isaszegre látogató Széchényi-fiúk (István , Kálmán, Tibor) jegyeztek az albumba, az 1984-es könyvhéten pedig Berkesi András író. Még két bejegyzést olvashatunk: Gyökössy Endre pszichológus-lelkészét és a falu körzeti orvosáét (Katalin doktornő), akinek hosszú éveken át kísérőjebarátnője volt.

Az emlékkönyvet a Jókai Mór Városi Könyvtár őrzi.