Arckép a városból …
– A Székelyföldön született, Baróton, Marosvásárhelyen érettségizett festő szakon. Meddig élt ott, és mit köszönhet Erdélynek? Milyen hatással van a művészetére és a gondolkodására? –
Tizenkilenc évesen váltam hazalátogatóvá Erdélyben, amikor felvettek a Képzőművészeti Főiskolára. Az erdélyi gondolkodás (akkor és most is) sarkítottabb, tehát kontrasztdúsabban látom és gondolom a világot. Ez egy kockázatvállalóbb és egyben sebezhetőbb létezést eredményez. – Az idetelepülésének mi volt az oka, mióta él Isaszegen, és hogyan került ide? – Amikor diplomáztam, a budapesti kulturális élet vonzáskörzetében kerestem egy visszavonult munkára is alkalmas helyet. Találtam is egy „Isaszegen eladó”-val kezdődő apróhirdetést, s mivel az út a vasútállomásról a telekig többször is dombnak ment, már otthonosan éreztem magam.
– Hadd kérjem meg, hogy mutassa be a családját. Hogyan s miként élnek? –
2001-ben nemcsak házavatót, de lakodalmat is tartottunk. Feleségem, Varga Melinda szobrászként diplomázott, és vele együtt próbálunk embert faragni három kisfiunkból. Mivel lakótér és műterem nálunk egy fedél alatt van, gyakorlatilag átfedi egymást a két dimenzió.
– Sugárzik önről a nyugalom, a békesség, az életigenlés. Rendszeresen látom a református templomban is. Mennyire mutatkozik meg a hit a festészetében? –
Némelyik munkámban konkrét utalások vannak a bibliai történetekre, de nem hittételként, hanem a szakrális értékrend tudomásulvételeként fogalmazom meg őket. Egyfajta viszonyítási pontként él bennem ennek a moralitásnak a tudata, akár akkor is, ha ezzel ellentétes tartalmú képpé áll össze egy gondolat a vásznon.
– Tudjuk, hogy Budapesten végezte a felsőfokú tanulmányait. Mit köszönhet a mesterének, kik a példaképei a magyar képzőművészetben? –
A Marosvásárhelyről hozott szakmai alapokra Kis-Tóth Ferenc és Nagy Gábor mestereim segítettek ráépíteni újabb rétegeket, aminek következményei a jelenlegi munkáim. Példaképem minden művész, akinél a forma és a tartalom érvényes-értékes közlendővé áll össze.
– Tagja három művészcsoportnak. Mi jellemzi ezeket a csoportokat, mi köti össze őket, van-e esetleg közös ars poeticájuk? –
Ezek közül leginkább az Élesdi Művésztelepnek vagyok elkötelezett tagja. Az értékteremtésnek egy sokszínű műhelye ez, ahol nem ideológiai, inkább bajtársi alapokon fejlődött ki egy művészközösség. Itt megvan az átjárás a párhuzamos világok közt, van egy bizalmi tőke, ami szükséges az őszinte megnyilvánulások létrejöttéhez. Habár nagyok a stílusbeli különbségek, lehetőség nyílik a másikon át önmagunkhoz közelebb vezető „utazásra”.
– Incze Mózes ma már nemcsak az egyetemes magyar képzőművészet elismert személyisége, hanem Európában és azon túl is –
Olaszország, Kína – volt kiállítása több ízben is. Dicsőség ez úgy önnek, mint nekünk, isaszegieknek is. A művészet egyetemessége és a nemzeti kötődés hogyan fér meg egymás mellett a munkásságában? – Ezek a dolgok következményei, nem céljai a munkámnak. Igyekszem a történetet másik irányból megközelíteni: meg kell próbálni jónak lenni, emberként. Ha ebből jó művészet is születik, az érvényes lesz nemzeti/nemzetközi helyzetben egyaránt. Nem tartok igényt arra, hogy ugyanazt lássák munkáimban, amire én gondoltam annak indításakor, ugyanabba a tükörbe nézve is mindenki más arcot – a sajátját – látja. Egyszerűen képet adok a magaméival valami közös nevezővel bíró gondolatoknak.
– Tudtommal az Isaszeg Művészeti Alapítvány elnöke. Mi késztette az alapító F. Orosz Sára művésznő felkérésének az elfogadására, mit tudott ilyen minőségében megvalósítani? –
Örülök a kérdésnek, mert az Isaszeg Művészeti Alapítvány munkája komoly értékeket hozott az arra befogadókész közönségnek, évente közelebb vitte Isaszeget Európához, ha egy kis időre is. Sajnos ennek a munkának a helyi érdektelenségbe fulladó végső éveihez kapcsolódik rövid részvételem, maradt a barátság Futó Tamással és F. Orosz Sárával.
– Vannak-e a városunkhoz köthető tervei? –
Az én műtermi munkám Isaszegen tulajdonképpen nem nyilvános esemény, talán ha egy helyi kiállításra sor kerül, majd azzá válik… addig is maradok képeim isaszegi keltezésével.
Székelyné Opre Mária