Első pesti érkezésekor azt mondta – Most hazaérkeztem. Elég volt az állandó költözködésből, itt akarok élni! – Idetelepült és azonnal szerződtette az Operaház. A Rigoletto címszerepe, Rodolphe a Bohéméletben, Pinkerton a Pillangókisasszonyban, Romániában Edgar a Lamermoori Luciában – óriási siker mindig és mindenütt. Pályája szédítő ívben emelkedett. Éppen elmúlt negyven, tehát előtte állt az összes nagy szerep.  Naptára öt évre előre tele volt meghívásokkal, fellépésekkel koncertekre, a nagy operákba.

Berle-nek kétségkívül volt egy kis pocakja, zavarta őt, rászánta magát egy plasztikai műtétre, amelynek sebei azonban elfertőződtek. Két hétig feküdt kómában, tíz-egynehány műtétet kellett végrehajtani rajta. Ami azonban az igazi tragédia: a sok műtét közül az egyiknél megrepedt a légcsöve.

Bár az orvosi műhiba rettenetes következményeitől súlyos beteg maradt, nem akarta feladni. Újra, továbbra is énekelni próbált. Saját ujjával tágította tönkre ment torkát, gégéjét, folyamatosan gyakorolt, elvállalta a Bohéméletet Tokody Ilonával. Elcsuklott a hangja már nem bírta a magas regisztereket. Beinjekciózták, ezt az egy előadást valahogy túlélte, de szembesülnie kellett vele: vége. Nem szabad többet operaszínpadra állnia. A betegségtől egyébként is 80 kilót hízott, asztmás lett. Verdi Reqviemje lett volna a következő, azt már nem énekelte el.