Az ITÉB 2016. szeptember 20-án megtartott ülésén került felvételre az Isaszegi Települési Értéktárba a Kulturális örökség kategóriába a
Párbajfa
Ide kattintva tölthető le az értéktári javaslat.
Ajánlója: Szmolicza József
A helyi lakosság által több mint egy évszázadon át megőrzött szájhagyomány tovább éltetése, megőrzése az utókor számára. Jókai Mór isaszegi tartózkodásának megörökítése. Természeti értéke is indokolja az értéktárba való felvételét! A település talán legidősebb fája!
A város délnyugati szélén, a péceli út bal oldalán, közvetlenül a vasúti átjáró előtt áll egy terebélyes (kb. három méter törzskerületű és kb. 20 m magas) nagy bokrétafa (vadgesztenye) az utolsó ház kertjében (Toma Ferencné, Rákóczi u. 64.).
A fán egy régi festett fém emléktábla hirdeti az arra járónak, híressé vált történetét:
„Ezen a helyen vívták párbajukat Baradlay Richárd és Palvicz Ottó, Jókai Mór: A Kőszívű ember fiai c. regényének hősei. Az öreg honvéd huszárt és az osztrák tisztet itt hantolták el 1849. április 6-án.”
Azt eldönteni, hogy vajon az író a regényében szereplő két személy nevét Isaszegről vette-e, vagy éppen fordítva: híres regénye nyomán az egykori tömegsír fölé a néphagyomány „kölcsönvette-e” tőle e két nevet – ma már nem tudjuk. De nem is ez a lényeg. A legenda szerint a csata időpontjában a közelben egy vízimalom állt, ahol az egyik sebkötözőhelyet alakították ki. De az elesetteket is ide a közelbe temették a molnárlegények segítségével, akik a sírhely tartós megjelölésére fát ültettek, és egy hatalmas malomkövet görgettek oda. Szükség is volt erre, hiszen a hősök sírhelyének ápolását a császári csendőrség évtizedekig megakadályozta.
Vagy e fa netán burkoltan Jókai személyének is emléket állít? Minden bizonnyal, hiszen mintegy húsz évvel a nevezetes, húsvét nagypéntekjén lezajlott csata után személyesen kereste fel Isaszeget. Ahol Windischgrätz hadtestei Jellačić és Schlick vezérlete alatt meg akarták akadályozni, hogy a magyar sereg tavaszi győzelmes hadjáratsorozatát folytatva, Pest felé előretörhessen. Damjanich, Klapka, Görgei és Aulich csapatait a Wysocki Józef vezette Lengyel Légió is támogatta.
Jókai anyaggyűjtésre érkezett Isaszegre, erre a dicsőséges, véráztatta tájra. Faggatta az emlékeiket még csendben magukban éltető öregeket, honvédeket – és természetesen a tájat: a Királyerdőt, a patak folyamatos locsogását, a hajdani sírok időközben besüppedt horpadásait -, hogy aztán örökéletű regénnyé varázsolja a tájat, ahol „Egy erdő,, melynek minden fája történetet mondó emlék. Egy erdő, telve ünnepélyes suttogással; hol a lombnak szelleme van, hol a fűszál emlékezik, hol a geszt sarjadékaiban ősök vére szivárog, hol a zöld moha álmokat lát, s a zúgó lomb kibeszéli azokat. Az isaszegi ütközet tere az, mely tartott egyik 12 órától a másikig, déltől éjfélig, […](„Jókai Mór:A kőszívű ember fiai”c. regénybben a „Királyerdőben” című fejezetben állít emléket az isaszegi csatának).
Forrás:
Isaszegi Falumúzeum Adattára, Balogh András: Magyarország nevezetes fái Mezőgazdasági Kiadó (1968.) Budapest,
Kapocsy György: A magyarság nevezetes fái Helikon Kiadó (2000.) Budapest.
[…] „Az öreg fák – majdnem emberek. Nem történetük, sorsuk van. És oly kevesen vannak már… kíméljétek hát őket! Ha arra jártok, zarándokút legyen feléjük minden léptetek.
Hagyjátok otthon, vagy dobjátok félre a gyilkos fejszét! És jó fiúként, kalapot emelve, illendően köszöntsétek!”
Kapocsy György
2022 Minden jog fenntartva – Készült Isaszeg Népi Hagyományai Alapítvány megbízásából. – Készítette: PiCi Shop Számítástechnika
